Amikor lelked megteremtődött, nem volt egyedül. Vele lett teremtve iker lelked is. Sok rokonlélek áll közel hozzánk, lelki ikertestvérünk azonban csak egy van. Képzeljétek el úgy, mintha két almát félbe vágnánk. Ha megpróbálod a különböző darabok összeállítani, menni fog. De soha nem fognak tökéletesen illeszkedni.
Mivel, az ikerlelkünk olyan, mintha saját magunk elé tükröt tartanánk, addig nem is hoz össze minket a sors - vagy ha igen, akkor el is választ - , amíg mindkét fél saját magában meg nem találta a harmóniát, az egyensúlyt. Hiszen hogyan várhatnánk el valakitől, hogy elfogadjon, ha mi sem tudjuk saját magunkat elfogadni? És hogyan tudnánk elfogadni azt az embert, aki ugyanolyan, mint mi, ha saját magunkat nem szeretjük?
Amikor abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy már ismered ikerlelkedet, vagy épp most ismerted meg Őt, akkor olyan érzéseid lehetnek, amiket nem tudsz megmagyarázni… Úgy érzed, mintha ezer éve ismernéd az illetőt. Létezik köztetek egy olyan fokú lelki közelség, bizalom, őszinteség, és magától értetődő összetartozás érzés, ami azt jelzi, hogy már sok régi – nagyon-nagyon régi – közös élményetek volt. Néha csak a többedik találkozás után jönnek a felszínre ezek az érzések, és van, hogy akkor jövünk rá, mennyire összetartozunk, amikor féltékenységet érzünk, vagy a másiknak el kell mennie egy időre.
Mindenesetre, furcsa dolog érezni, tudni minden sejteddel, hogy a másik mit szeretne, szeretni úgy, hogy szinte nem is ismered. Ezeket a megmagyarázhatatlan érzéseket csak az ismeri, aki átélte már az ikerlelkével való találkozást.
Az ikerlelkek élete sokszor párhuzamosan fut. Megesik, hogy nagyon közel laknak egymáshoz, külön-külön családot alapítanak, viszonylag gyakran találkoznak, de elmennek egymás mellett. Csak akkor találnak egymásra, mikor a sors számukra kijelöli.
Megesik, hogy az ikrek egyesülése, felrobbant egy létező házasságot. Ez azonban minden bizonnyal önsúlya alatt is összeroppant volna. Hiszen, egy darabig színlelhetünk, hogy szeretjük, sőt akár egy egész életet leélhetünk együtt, de mégis úgy érezhetjük, hogy valami megmagyarázhatatlan üresség van bennünk.
Az ikerlelkek a világot jelentik egymás számára, és egyetlen más lélek sem elégítheti ki őket ennyire. Így, a válás ugyanúgy a gondviselés terveinek része, mint az ikrek találkozása. Az elengedés, az egymásra találás, a természet rendje. Ez esetben az ikrek találkozása új életciklust indít el, valamennyi érintett fél számára.