Világos rózsaszín és kék hengeren.
Körbe karikázza létemet.
S közben egyre nézeget, nézeget.
Fejlődtél-e lelkem, mióta bíztatlak?
Mertél-e mondani tükörnek jó reggelt,
és ébredéshez méltó szavakat?
Mik meghatározzák a napod,
s a holnapod!
Mondod-e, hogy vagyok, aki vagyok!
S úgy jól vagyok, ahogy vagyok?
Mosolyogsz-e magadra, ha fázósan
nyitod hideg reggelen a szemed?
S biztatod-e szíved, hogy jobb
mindig, mindig lehet!
Bízol-e szeretet meleg ölelésében?
S tested építő erejében?
S elméd minden kreatív rezdülésében?
Tudod-e, hogy Te vagy a Csoda!
Az öröm melynek meg kellett
születnie valaha!
Tudod-e, hogy léted ajándéka
önmagad vagy,
S benned rejtezik az őserő,
Mely nyitni vár rád"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése