Legtöbben hozzászoktunk ahhoz, hogy a múltba, vagy a jelenbe menekülünk azelől, ami épen most történik. De minden szökési kísérlet teljesen hiábavaló. Előbb vagy utóbb úgyis szembe kell néznünk azzal, ami van. Miért is ne kezdhetnénk el most, azonnal? És ha már elkezdtük, miért hagynánk abba?
Csak be kell fogadni mindazt, ami most, ebben a pillanatban van, körülvesz bennünket. Nincs semmi más teendőnk. A boldogság nem máshol van, és nem holnap lesz. A boldogság az itt és a most, a pillanatban jelen lévő elfogadása.

Volt már olyan érzésed, hogy az élet az valami más, mint amit Te élsz? Érezted már valaha a szabadság és igazság benned lobogó lángjának hívását? Ha igen, kövesd, keresd, és találni fogsz. De ne kívül keresd, ott nincs semmi. Belül kell keresni, föleg ott, ami a kereső mögött van, és felfedezzük az űrt, a helyet, ahol semmi nem létezik, semmi más, csak csak egy szeretetteljes és ragyogó jelenlét. És ez a jelenlét az, amit keresünk, a valódi önmagunk.

Egyszerűen csak az ittben, a mostban kell jelen lenni, és arra a helyre figyelni, ahonnan a gondolatok előbukkannak. Így ízlelhetjük meg a létet, a maga egyszerűségében. Annyira egyszerű! csak az elme komplikál mindent agyon...

A lelki ébredés nem holnap történik majd meg, és nem csak a kiválasztottak számára adatik meg. Mindenkié, itt és most.