Saját magunk leföldelése!

Hunyjuk le a szemünket, üljünk le egy székre, talpunkat helyezzük a talajra, és lazítsunk. Képzeljük el, hogy súlyos több száz tonnát nyomó erős kötél fekszik a székünk alatt. Képzeljük magunk elé a kötelet, és annak minden részletét. Vizsgáljuk meg a rostszálait. Milyen vastagok? Merrefelé csavarodnak? Milyen színű a kötél? Egyöntetű-e a kötél alakjában, színében és méretében? Milyen hosszú? Milyen vastag? Más e a vastagsága a tetején, mint az alján? Szagoljuk meg a kötelet! Nyaljuk meg! ( Szedjük le ezeket a szúrós rostdarabokat a nyelvünkről). Figyeljük meg, hogy a kötél belül üreges, és ez az üreg nagyon erős, csúszós fémmel van bevonva. Nézzük meg a kötél mindkét végét, ellenőrizzük le, kopott-e valahol, vagy van-e csomó rajta! Bármit szabadon megváltoztathatunk a kötélen, amiről úgy gondoljuk, nem eléggé biztonságos, vagy kényelmetlen érzéseket kelt bennünk. 

Most csináljunk úgy, mintha felemelnénk a kötelet! Miközben lehajolunk a szék lábához, lássuk magunkat, amint felemeljük a kötél egyik végét!

A következő lépésben emeljük a kötél végét a jobb kezünkkel az első csakránkhoz, a gerincünk tövéhez. A bal kezünkkel tapogassuk meg gerincünk tövét. Figyeljük meg az első csakrát gerincünk tövénél: úgy forog, mint a mosógép dobja. 

Most bele fogjuk helyezni a kötél végét a csakra közepébe. A kötél végén lévő csomó nagyobb, mint a csakra, ezért ha egyszer beletesszük a nyílásba, többé nem fog kiesni onnan. Már benne is van. Húzkodjuk meg. Ha kijön, kössük vastagabbra a csomót, és addig próbálkozzunk, amíg a kötél biztonságosan meg nem ragad. Akár sűrű ragasztóval is odaerősíthetjük, olyannal, ami, ha akarjuk, sem enged el. 

Most megint nyúljunk székünk alá, és vegyük föl a kötél másik végét. A szék alatt van még egy nagyon nehéz,   nagyon nagy cementtégla. Hurkoljuk a kötelet a tégla köré. Háromra bele fogjuk dobni a kötelet a földbe. Ez a kötél olyan hosszúra tud nyúlni, amennyire csak kell, akár több millió kilométeres tér- vagy időbeli korlátok, így a kötél a másodperc tört része alatt el tudja érni a föld középpontját. Ezen a kötélen bármilyen fizikai anyag keresztül tud hatolni, ezért akár egy húszemeletes épület tetejéről vagy repülőgépről is le tudjuk földelni magunkat. 

Nézzük meg a kötelet: elérte a föld középpontját. Hogy néz ki bolygónk középpontja? Olvadt láva van benne? Milyen színű? Ha nehezen tudjuk megállapítani, rajzoljunk kört a tégla köré, és írjuk rá a képzeletbeli varázskrétánkkal: " a föld középpontja". Ha kicsit mozog, rögzítsük erősebben. Gratulálok, kész a földelőzsinór!

Nézegessük a zsinórt pár percig. Vizsgáljuk meg tetejétől az aljáig. Hogy érezzük magunkat? Most, hogy sikeresen rögzítettük a zsinórt, ideje megtisztulnunk. Mivel a föld gravitációs ereje automatikusan kiszippantja belőlünk, auránkból és zsinórunkból az idegen, negatív energiákat, nem kell különösebb erőfeszítéseket tennünk. Csak lazítsunk és figyeljük, mi minden távozik belőlünk. Ha olyan érzésünk támad, hogy 

erőlködnünk kell, ezt is engedjük le a kötélen. Ha más emberekkel vagy problémákkal kapcsolatos gondolatok vonják el a figyelmünket, legyünk tisztában vele, hogy most éppen ezektől az energiáktól szabadulunk meg. Képzeljük magunk elé ezeket a zavaró tényezőket egy-egy kép, vagy szimbólum formájában, majd nézzük, hogyan zuhannak le a zsinóron keresztül a föld középpontjába. 

Ilyenkor az auránkat is érdemes leföldelni. Képzeljük el, hogy a lábunkat körülvevő aura beleolvad a földelőzsinórba (ami ebben az esetben egy kötél). Először tágítsuk ki a kötél kerületét, hogy az egész auránkat bele tudjuk tuszkolni. Most jelentsük ki, hogy az auránkban lévő összes idegen energia - még a legtetején lévő is - könnyedén végighalad a földelőzsinóron, egészen a föld középpontjáig. Amikor végeztünk, köszönjük meg a zsinórnak a munkát, majd képzeljük el, hogy millió darabra robban szét. Ha végleg megsemmisült készítsünk új földelőzsinórt. Mutatkozzunk be az új zsinórnak, és kérjük meg, hogy egész nap óvjon bennünket, és segítsen a megtisztulásban. 

Most, hogy minden fölösleges energiától sikerült megszabadulnunk, fel kell töltekeznünk saját energiánkkal.