Képzeljünk magunk elé nagy, aranyló napkorongot.Sugarai tűzforróak és olyan vakítóak, hogy csak hunyorogva tudunk rájuk nézni. Pár centivel fejünk fölött lebeg. Most vegyük elő képzeletbeli filctollunkat, és írjuk fel nevünket a napkorong közepére. Nevünk alatt erős és fényes mágnes helyezkedik el. Ez a világ egyik legerősebb mágnese, de csak a mi energiánkat vonzza. Ezennel készen állunk, hogy visszahívjuk magunkhoz az energiánkat.
Jelentsük ki, hogy bárhol is legyen az energiánk, mindegy, milyen messze, legfeljebb néhány másodperc alatt visszatér az aranyló napkoronghoz, azaz hozzánk. Hívjuk vissza a kapcsolatainknál, munkánknál, céljainknál, feladatainknál, családunknál, házi kedvenceinknél, vagyontárgyainknál, a múltunkban és a jövőkben rekedt energiákat. Ez az energia most mind összegyűlik az aranyló nap belsejében, ahol megtisztul és újjászületik. Jó, ha tudjuk, hogy az energiánkhoz kapcsolódó idegen energiák nem állnak ellen aranyló napunk hevének. A nap egyre nagyobb lesz, szinte már szétpattan.
Most az ujjainkkal érintsük meg a fejünk tetejét. Tegyünk úgy, mintha lyukat fúrnánk a koronacsakránkon, vagy a fejünk búbján. Most nyúljunk fel, és egyik ujjunkkal fúrjunk lyukat az aranyló nap alsó felébe. ( Ha tényleges mozdulatokat teszünk, akkor lelkünk és képzeletünk jobban el tudja és fel tudja dolgozni az egyes lépéseket.) Ha ezzel is megvagyunk, engedjük le a kezünket.
Most képzeljük el azt, hogy az össze újjávarázsolt energia, amely az aranyló napkorong belsejében összegyűlt, könnyedén kicsurog a nap alján, egyenesen bele a fejünk búbján lévő lyukba. Szempillantás alatt lefolyik a lábujjunk hegyéhez, és szétárad a lábfejünkben, lábszárunkban, combunkban, törzsünkben, mellkasunkban, vállunkban és nyakunkban. Karunkat és kezünket is feltölti, majd parányi kézcsakráinkon keresztül átfolyik az auránkba. Az energia továbbvándorol nyakunkba, arcunkba és fejünkbe, majd a fejünk tetején lévő nyíláson keresztül visszakerül az auránkba.
Testünk és auránk annyira feltöltődik saját energiánkkal, a saját életerőnkkel, hogy már szemünkön, szánkon, fülünkön és orrunkon is energia áramlik kifelé. Szétárad belső szerveinkben, szívünkben, tüdőnkben, sőt, még ereinkben és sejtjeinkben is. Az energia olyan erővel áramlik keresztül csakráinkon, hogy azok forogni kezdenek. A földelőzsinórunkon is végigszalad egy kis energia, hogy megerősítse és még erősebben hozzánk is kapcsolja. Amikor úgy érezzük, hogy egész testünk és lényünk feltöltődött, képzeletben tapasszuk a fejünk búbján lévő lyukat. Köszönjük meg az aranyló napnak, hogy segített rajtunk, aztán nézzük, amint lassan eltűnik a távolban, hogy csak akkor jelenjen meg újra, ha megint szükségünk lesz rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése